Abban mindenki egyetért, hogy a kötött pályás közlekedés fejlesztése elengedhetetlen az éghajlati célok eléréséhez, de a vasúti közlekedés minősége annak megbízhatóságán is múlik. Ez pedig veszélyben van: az egyre melegebb nyarak a sínpárokat, és a felsővezetékeket is megviselik.
A vasutas szakma, a tervezők, a fejlesztők, és a gyártók is tisztában vannak a helyzettel, ezt mi sem bizonyítja jobban annál, mint hogy Bécs mellett a Rail Tec Arsenal területén felépítették a világ legnagyobb szélcsatornáját, amiben szimulálják, hogy miképpen reagálnak hőterhelésre az egyes szerelvények, illetve a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra.
Az időjárás-alagútban évente 15 szerelvényt tesztelnek, de a repülőgépgyártók, és az autószektor is érdeklődik a fejlesztés iránt. „Igen kedvezőtlen időjárási feltételeket biztosítunk az alagútban, tehát a körülmények ideálisak a teszteléshez”. És valóban, akár -45 Celsius fokos hideget, és 60 fokos meleget is elő tudnak állítani. Általában a kamrát 31 fokra fűtik fel, és 12 km/órás szelet is fújnak.
„A politika támogatja a vasúti közlekedést, az emberek egyre nyitottabbak a közösségi közlekedés iránt, de hiányzik az alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. Ez viszont nemcsak az utazási komfortról, megfelelő klimatizálásról szól, hanem az infrastruktúra fejlesztéséről is” – mondta Tania Martha Thomas, a párizsi székhelyű civil szervezet, a Climate Chance kutatója.
Kongatják a vészharangot
Alternatívává válhat az egyéni autózás, vagy éppen a repülés – és ez önbeteljesítő jóslattá válhat, ha nem tartja a lépést a vasút, ami jelen helyzetben a szélsőséges időjárás miatt egyre megbízhatatlanabb a Furrer+Frey brit vasúti villamosítással foglalkozó társaság vezetője szerint. Noel Dolphin úgy véli, ha az emberek visszaülnek az autóikba, akkor tovább romlik a helyzet, ugyanis a káros gázok csak gyorsítják az időjárás szélsőségesebbé válását, tehát a folyamatot minél hamarabb meg kell szakítani – hangsúlyozta.
2022 nyara, az igen meleg időjárás következtében bővelkedik tipikus példákkal, de a legemlékezetesebb talán az volt, amikor a Párizsból Brüsszelbe tartó járat meghibásodott, és a több mint 600 utas 45 fokos hőségben várt több mint négy órát. Sokan rosszul lettek, mások betörték az ablakokat. Később az üzemeltető Thalys azt közölte, hogy a szerelvény a meleg időjárás miatt hibásodhatott meg.
Megsül a tojás
Sokak számára jól ismert ez a metafora. A sípárok esetén azonban ebben semmilyen költői túlzás sincs, ez maga a valóság. 40 fokos hőmérsékletnél, napos időben a sínek legalább 70 fokosra melegszenek fel, ezen a hőmérsékleten kezd főni a tojás is. A sínek megnyúlhatnak, a kábelek hossza szintén annyit nőhet, ami már megzavarja, vagy éppen akár el is zárhatja az elektromos áram útját – azaz megállítja szerelvényeket is.
Nagy változás a hőmérséklet, mint rizikó erősödése. Az európai vasúthálózat villamosítása nem ma kezdődött, vagy felsővezetékben, vagy pedig a jármű alatt egy „harmadik sínben” van áram. Ugyan Nagy-Britannia nem tartozik Európa legmelegebb térségei közé, mégis tipikus példa a Bristolból Dél-Wales felé tartó vasútszakasz. Ezen az útvonalon az Egyesült Királyság fővárosát elhagyó első 12 mérföldet az 1990-es években villamosították, mintegy 20 évvel korábban tervezett berendezésekkel, amik az akkori éghajlat alapján készültek, azaz mára szinte használatra alkalmatlanok. Ezt bizonyítja, hogy az üzemzavarok 60 százaléka tavaly erre a 12 mérföldes szakaszra esett az egyébként 220 mérföldes pályán.
Nemcsak a hő a gond
A vezetékek megnyúlása egyébként még a könnyebben kezelhető problémák között van. A part menti erózió már egy nehezebb falat – írja a Bloomberg. Az egyre nagyobb tengeri viharok ugyanis a vasúti infrastruktúrát is veszélyeztetik. A délnyugat-angliai Devonban például 208 millió dollárt költöttek a partfal megerősítésére, hogy megvédjék a vasútvonalat, amelyet már 2014-ben egyszer elmosott a vihar. Ekkor a vasúttársaság a pálya áttelepítését is fontolóra vette, de egyelőre megtartotta az egyébként páratlanul szép szakaszt. Hogy meddig, az azonban nagy kérdés. Hasonló okok miatt bizonytalan a Barcelona-melletti Maresne vasútvonal sorsa. Az utasélmény itt is páratlan: a vasútazóknak az az érzése, hogy a tenger felett mennek, az élmény azonban sokba kerül: több milliárd eurót kellene a szakaszra költeni a tenger egyre erősebb hullámzása miatt.
A víz az úr
Skóciában 2020-ban három ember meghalt, miután kisiklott egy szerelvény. Későbbi vizsgálatok azt állapították meg, hogy a tragédia azért következett be, mert nem megfelelően szerelték be a vízelvezető rendszert. Ugyanakkor a jelentésben az is szerepel, hogy három óra alatt egyhavi csapadék hullott le, így igencsak kérdéses, hogy a jó pár éves rendszer egyáltalán ért-e volna valamit az özönvíz közepette…
Dolphin szerint valóban megváltoztak a körülmények, de az eddigi biztonsági berendezések is használhatók, ha tökéletesen működtetik őket. Véleménye szerint ez hiányzott Skóciában, ez vezetett a tragédiához.
Egy biztos: a számla magas lesz
Minden szerelvény monitorozása, és a biztonsági berendezések használata egyre javul. Ugyanakkor ennek ára van. A fejlesztések idejére le kell zárni egyes vonalakat, szerelvények esnek ki, és az utasok egyre elégedetlenebbek, miközben egyre többet fizetnek a szolgáltatásért. Emellett a kormányoknak is egyre mélyebben kell a zsebükbe nyúlniuk a vasút biztonságos üzemeltetése érdekében, ugyanakkor – mint korábban megállapítottuk – a szektor kulcsfontosságú a zöld átállás időszakában.
Lesznek elhalasztott projektek, és bezárások – ebben nagyjából egyetért a szakma. Ugyanakkor a semmittevés ára felbecsülhetetlen, és időnként sajnos tragédiákhoz is vezet. Mára kiderült, a fejlesztések elkerülhetetlenek, az időzítésük azonban kérdéses. Egyértelműbben: a beruházások csúszását borítékolni lehet Európa-szerte.
Fotó: Pete Linforth képe a Pixabay-en.
