A Magyar Vasút munkaerőpiaci tematikában tavaly ősszel megrendezett HR RAILvolution szakmai rendezvényén Tibenszky Moni Lisát, oktatási és kommunikációs szakembert, a Felelős Szülők Iskolájának alapító-ügyvezetőjét is vendégelőadóink közt köszönthettünk, vele beszélgettünk a már fiatal korban kulcsfontosságú pályaválasztás kérdésköréről, a szülői felelősségről, a vasúti szektor vonzerejéről. Az alábbiakban részletet közlünk, a teljes interjút a Magyar Vasút magazin legfrissebb számában olvashatja.
Mi a szülő felelőssége a karrierválasztás szempontjából?
Egy gyerek életében a pályaorientáció nem 14 évesen dől el, hanem sokkal előbb, ez egy folyamat, amelyben a szülőnek is komoly felelőssége van. Érdemes megismertetni velük saját szakmánkat, de másfélét is, akár tanfolyamok, sportok, képzések útján és figyelni a reakciókat, melyik vonzza őket, miben tehetségesek. A külföldi utazások, más kultúrák is nagy hatással lehetnek a világlátásukra, szemléletformálásukra. Van olyan gyerek, aki már 6 éves korában elköteleződik és pontosan tudja, hogy mi akar lenni. És van olyan is, aki keresőtípus, aki csapódik, akinek a közösség fontosabb, vagy egy influencer által képviselt divatos szakterület, de adott esetben egy edző, egy tanár, egy pályaorientációs tanácsadó tud segíteni. Érdemes segítséget kérni, de semmiképp nem érdemes egyszerre 15 különböző lehetőséget megmutatni, mert mindenből is túlkínálat van, amiből sokkal nehezebb a döntés.
A legfontosabb, hogy átbeszéljük és hagyjuk, hogy tapasztaljon, ismerkedjen a lehetőségekkel. A gyerekek ösztönösen szívják magukba azt is, hogy a szülők milyen munkahelyen dolgoznak, mit csinálnak, milyen barátaik vannak, milyen mintát mutatnak a kommunikációban, munkamorálban, de akár a monotóniatűrésben vagy szabálykövetésben is. Az orientáció már itt elkezdődik. A pályaválasztás sokszor organikusan alakuló folyamat eredménye, amit bizonyos pontokon, információkkal, foglalkozásokkal meg lehet és érdemes is megtámogatni.
Pályaorientáció szempontjából mennyire vonzó a vasúti szektor?
Van valami különleges varázsa a pályaudvaroknak és a vasútnak számomra is. A második fiam „vonatfüggő” volt, ezért én nagyon sok órát, összességében akár hónapokat is eltöltöttem vele az állomásokon azzal, hogy néztük az ide-oda menő vonatokat. Szerintem nagyon sok fiú életében megjelenik a vasút és a vonatok iránti rajongás. Az, hogy ez egy szexi, trendi szakma legyen, ahhoz sokat kell dolgoznia a vasút HR és marketing szakembereinek. Ahogy menő repülőgéppilótának lenni, lehetne annyira menő vasutasnak is lenni. Rengeteg innováció és izgalom van a vasúti szektorban, ehhez viszont egy jól felépített vasúti arculatra van szükség. Ami megjelenik a médiában, mint izgalmas, érdekes, vonzó, arra felfigyelnek. Nem kell, hogy reklám legyen és nem dokumentumfilmekre gondolok, hanem olyan címkéket lehetne társítani a vasúthoz, ami presztízsnövelő, vonzó, divatos. Szóval szerintem erre a pályára igenis érdemes lenne sokkal nagyobb fókusz helyezni.
Manapság nagy hangsúlyt kap a munka-magánélet arány, alapvetően az ember szereti, ha a munkája mellett van magánélete is. Hogy lehet ezt jól kezelni? Mennyire tud a munkavállaló határokat szabni?
Vállalati és egyéni wellbeing, azaz személyes jóllét valóban fontos téma napjainkban. Nyilván ez összefügg, hisz egy magát a munkahelyén komfortosan érző munkavállaló sokkal jobban teljesít a cég számára is, mint aki frusztrált, fáradt, motiválatlan, ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap ez a téma. Nyilván nagyon erőteljesen megjelenik az eltérő generációk eltérő igénye.
Fontos, hogy az ember az egyes életszakaszaiban rálásson és felismerje azt, hogy mi a prioritás. Általában a cégeknek nincs könnyű dolga azokkal a munkavállalókkal, akik önazonosak, öntudatosak és mondjuk tudnak kérdezni is. Ez azt jelenti a munkáltató számára, hogy az illető nem standardizálható. Egy vállalati kultúrában fontos, hogy kialakuljon az, hogy a munkavállaló értékes, tudja, hogy ott, abban a helyzetben mi a helye, célja, miért dolgozik, és hogy az neki is fontos legyen.
Az egyéni személyes jóllétben, fontos kérdéskör a saját célok, prioritások felállítása, a megelégedettség érzésének definiálása. A wellbeing témakörben van egy japán kifejezés, Ikigai. Azt jelenti, hogy motiváló erő, ami az ember életének célt ad. Az élet értelme nem a nagy dolgokról szól, hanem azok a néha apró dolgokról, amikért érdemes felkelni. Ez négy dologból áll: amit szeretsz csinálni, amit jól csinálsz, amiért megfizetnek és amire a világnak szüksége van. Ebből a négyből alakítja ki mindenki a saját szinergiát. Sokat dolgozom ilyen teamcoaching, business coaching feladatokkal, ami hatalmas motivációt tud adni mindenkinek.
A teljes interjú a Magyar Vasút magazin új számában olvasható, rendelje meg most! https://magyarvasut.hu/magyar-vasut-magazin/
Fotók: HUNGRAIL
