A RailNetEurope nemzetközi ernyőszervezet 20. születésnapja alkalmából készített a szervezet interjút Rónai Péter alelnökkel.
A magyar szakember 2013 óta dolgozik az RNE igazgatóságában, jelenleg a Jogi és Értékesítési ügyekért felel. Ezzel kapcsolatban Rónai elmondta: “…nincs jogi végzettségem, közlekedésmérnök és közgazdász vagyok. Csakúgy, mint a MÁV Zrt.-nél, úgy az RNE-nél is gyorsan belekerültem a jogi ügyekbe, ahol jogszabályokat értelmeznek, megállapodásokat, szerződéseket szövegeznek.
Ez valószínűleg a vasúti piac liberalizációjának köszönhető, amely jogszabályi lépéseket hozott különböző vasúti csomagok formájában. A nyílt hozzáférés biztosításában, a hálózathozzáférési szerződésekben, a pályahasználati díjszabásban résztvevőknek rengeteg jogszabályt kellett elolvasniuk és értelmezniük maguknak és kollégáiknak.”
Arra a kérdésre, miként látja az RNE fejlődését, Rónai kijelentette: “Szinte minden pályahálózat-működtető számára új terület volt a vasúti infrastruktúra megnyitása az egymást követő vasúti csomagokkal. Ezért az ezen a területen dolgozó kollégák megszokhatták a gyors változásokat.
Az RNE fejlődése – és itt elsősorban az elvégzett munka mennyiségét és felelősségi körét tekintem – még a vasúti világ dinamikus változásához képest is gyors volt. Néhány év alatt egy kis iroda néhány alapfeladattal egy nagy nemzetközi szervezetté nőtte ki magát, amely középvállalati jellemzőkkel és széles tevékenységi körrel rendelkezik. Nagy öröm számomra, hogy részese lehettem ennek az átalakulásnak.”
Az alelnök hozzátette: “A körülöttünk lévő világ, különösen az RNE körüli szabályozási környezet olyan gyorsan változik, hogy lehetetlen megszokásból tenni dolgokat. Mindig friss elmével kell hozzáállni egy helyzethez, ami lényegesen több energiát igényel. Itt nem lehet úgy dolgozni, ahogy a vasúti világban talán máshol megszokott és bevett.”
Rónai elmondta: “A vasutak hagyományosan országos működésűek. A nemzetközi kapcsolatok inkább a kereskedelmi oldalon fejlődtek. A pályaműködtetés nagyrészt az országhatárokon belül fejlődött, a határforgalom kezeléséhez legfeljebb helyi intézkedésekre volt szükség. Ezért elképesztő, hogy az RNE mit ért el 20 év alatt: olyan nagy állami vállalatokat hozott össze, amelyek csekély vagy semmilyen nemzetközi orientációval nem rendelkeznek, nem elvont vagy elméleti kérdésekben, hanem a kapacitáselosztás és a forgalomirányítás kritikus kulcsfontosságú területein. Ez ma már közvetlenül befolyásolja a napi működést. Ily módon az RNE egyedülálló a nemzetközi színtéren, és példaértékű az ezen a kihívásokkal teli területen végzett koordinációs erőfeszítése.”
