Alig két évvel korábban nyílt meg az első vasútvonal Magyarországon. A technikai újdonság a költőket is megihlette. Portálunk az alábbi, sokat idézett verssel emlékezik meg a magyar polgári és ipari forradalom kezdeteiről.
Közepében lelkem fürdik…
A madár röpűlt csak eddig,
Most az ember is röpűl!
Későn indulánk utánad,
De sarkantyúzd paripádat,
Mert elérünk, elhagyunk!
És ki tudja, még mi minden?
Tűnedez föl szemeimben
S oszlik el, mint köd-alak.
Mint egy őrült, aki véli,
Hogy őt, összevissza tépni,
Űzi egy ördögcsapat;
Elmaradt… fáradva dől le
A nyugati hegytetőre,
Arcán szégyen lángja van.
Egy sziporkát sem fáradva;
Ez a gép tán egyenest a
Másvilágba megy velünk! –
Csináljatok, csináljatok!
Hadd fussák be a világot,
Mint a testet az erek.
Bennök árad a müveltség,
Ezek által ömlenek szét
Az életnek nedvei.
Eddig is már?… vas hiányzott?
Törjetek szét minden láncot,
Majd lesz elég vasatok.
A Pest-Vác vasútvonal megnyitója 1846 július 15-én. Varsányi János mérnök rajza