Ott fejlessz, ahol igény van személy- vagy áruszállításra, annyira fejlessz, hogy az igényeket kiszolgáld, az egész hálózatot egyben tervezd! Ilyen egyszerűen lehet összefoglalni a receptet, amelyet követve Ausztria sikeresen fejleszti vasútját.

Amikor Ausztriában nekiláttak a vasúthálózat fejlesztésének megalapozásához – az átfogó közlekedési terv részeként –, a vasúti piac hosszú távú személyszállítási és árufuvarozási igényeihez szabott szolgáltatási kínálatból indultak ki. A munkát az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) pályavasúti társasága (ÖBB Infastruktur AG) végezte, a 2025-ös, illetve 2032-es időhorizontú végeredmény a Zielnetz 2025+ (Célhálózat) nevet kapta.
A következő lépés a kitűzött minőségi és biztonsági szintet megvalósító üzemeltetés megtervezése volt. Ebből lehetett levezetni, hogy milyen mértékű és technológiai színvonalú eszközállományra van szükség. Végeredményben szükség lehet a rendelkezésre álló eszközök felújítására, fejlesztésére, akár megszüntetésére is. Alapelv volt annak a vizsgálata, hogy a felújítások, fejlesztések, megszüntetések, valamint az eszközök üzemeltetése és fenntartása milyen nagyságú költségekkel járnak majd együtt.

A Célhálózat egyrészt a teljes hálózatot bevonta a stratégiai tervezés körébe, másrészt a teljes hálózat szintjéről kiindulva az egyes vonalak (vonalcsoportok) fejlesztési terveit megvizsgálva, azokat értékelve jutott el a fejlesztési intézkedésekig (projektek), így biztosítva azt, hogy a teljes rendszer és az alsóbb szintek is együtt, a jövő kihívásaihoz alkalmazkodva, a párhuzamosságokat és a hiányokat kiiktatva fejlődjenek.
A vasúti közlekedés piaci pozíciójának alakulását a teljes közlekedésen belüli részesedése mutatja meg leginkább. A nagyobb piaci részesedés eléréséhez az infrastruktúrán felújításokat és fejlesztéseket kell végezni ott, ahol a személyszállítási és az árufuvarozási előrejelzések alapján a piaci részesedés növekedése (vagy megtartásának lehetősége) várható.

Mivel a jövedelmezőség növelésének alapja a megcélzott vasúti teljesítménynövekedés, ehhez elengedhetetlen egy olyan infrastruktúra-kínálat megteremtése, amely az egyes viszonylatokon az igényeknek megfelelő forgalmi kapacitással vonzó személyszállítási/árufuvarozási lehetőséget kínál fel a vasútvállalatoknak.
A mennyiségileg több, illetve a technológiailag összetettebb infrastruktúra azonban építési és üzemeltetési többletköltséget okoz,

• egyrészt azért, mert a bővítő beruházások a növekvő forgalom hatására növekvő pályahasználati bevételeket generálnak, azonban azzal egyidejűleg nagyobb fenntartási, értékcsökkenési és kamatköltségek is jelentkeznek,
• másrészt azért, mert a korszerűsítő beruházások – az alkalmazott komplexebb technológiák és a növekvő eszközmennyiség, valamint az ezzel egyidejűleg jelentkező rövidebb technológiai élettartamok miatt – az eszközköltségek növekedését okozzák.

A magasabb biztonsági szint megvalósításához számos, különböző területet érintő intézkedés szükséges. A kitűzött célhoz jelentősen hozzájárul az infrastruktúra korszerűsítése, ezért a korszerűsítést szolgáló minden intézkedést meg kell valósítani.
A vasúti rendszer működésének alapfeltétele a részrendszerek üzemeltetéséhez, fenntartásához és a fejlesztéséhez szükséges pénzügyi források megfelelő időben és mértékben való rendelkezésre állása is. A vasút működésének finanszírozása a piaci szereplők mellett jelentős mértékben az állami és önkormányzati szereplőkre hárul, egyrészt az állami–önkormányzati közszolgáltatási feladatfelelősség, másrészt az üzemgazdaságosságon felüli, a nemzetgazdasági-társadalmi érdekek miatti többletköltségek megtérítése következtében. Ezek alapján azon igények – üzemeltetési jellemzők –, üzemi eszközök rendszere, amelyek az infrastruktúra-működtető számára megfelelően gondos és előírt gazdálkodás mellett és az előírt minőségi és biztonsági szinten üzemgazdaságos, az „rendszermegfelelő”, ami pedig nem, az „nem rendszermegfelelő”. A „nem rendszermegfelelő” szegmensekben visszafejlesztés, szolgáltatásszüneteltetés, megszüntetés a helyes stratégiai irány, míg a fenntartás és az esetleges fejlesztés csak a vonatkozó célirányos állami, illetve önkormányzati finanszírozás esetén vállalható fel.

A három célkitűzés közötti egyensúly megteremtéséhez a stratégia kidolgozásához bevezették a rendszermegfelelőség követelményét.

• Rendszermegfelelő piac: a vasúti közlekedésnek üzemeltetési sajátosságai vannak, ezért csak azokban a piaci szegmensekben lehet hatékony, ahol találkoznak ezek az üzemeltetési sajátosságok a kereslet igényeivel, sajátosságaival.
• Rendszermegfelelő üzemeltetés: a kereslet (forgalomnagyság, útvonalszerkezet) bizonyos üzemeltetési jellemzőket eredményez, amelyekhez az üzemeltetett eszközök mennyisége is igazodik. Az üzemeltetéshez nem szükséges eszközmennyiséget le kell építeni. A cél a vonatforgalom fenntartásához szükséges eszközök (megelőző-, kitérővágányok, térközök, peronok stb.) mennyiségének az üzemeltetés által megkívánt biztosítása.
• Rendszermegfelelő eszközök: az eszközök megkívánt funkcionális jellemzőit (paraméterek és követelmények) biztosítani kell, de el kell kerülni a követelmények túlteljesítését. Az eszközöknek a vasúti alapfunkciókat kell biztosítaniuk a méretezés, összetettség és specifikáció szempontjából, ezért szükséges:
  • az eszközök működésközpontú méretezése, a túlméretezés elkerülése,
  • az eszközök működésközpontú összetettsége, a túlzott – a nehezen megbecsülhető és magas költségekkel együtt járó – bonyolultság elkerülése,
  • az eszközök működésközpontú specifikálása, az egyedi megoldások kerülése, szabványosított elemek alkalmazása.

A különböző vasúti szolgáltatási szegmenseket – a piaci igények és az erőforrás-szükségletek szempontjából – egyenként megvizsgálva kell meghatározni a rendszermegfelelőségi piaci szegmensjellemzők határértékeit. Például a kis távolságú és a regionális személyszállítás esetében általános követelmény, hogy a vasúti közlekedés szempontjából a vonali kapacitás kihasználtságának el kell érnie legalább az ötven százalékot. Ez egy egyvágányú vonalon legalább negyven vonat/nap forgalmat jelent, ami megfelel az órás ütemű menetrendnek, csúcsidőbeni sűrítéssel a nagyobb terhelésű irányban. Az ennél kisebb kínálat már erősen lecsökkenti a vasúti közlekedés attraktivitását, ami az igénybevétel visszaesését okozza, illetve meghiúsítja a megcélzott forgalomátterelődést a közútról a vasútra.

A stratégia tervezése során a következő terveket dolgozták ki:

• a hálózatfejlesztési tervet a szolgáltatásfejlesztésre,
• a vonali fejlesztési tervet az üzemeltetés hatékonyságának növelésére,
• az infrastruktúra-fejlesztési tervet (intézkedéseket, akciókat, projekteket) az optimális eszközmennyiség meghatározására.

Az intézkedéstípusokat még tovább bontották: új vonal építése, két-, három-, sőt négyvágányúsítás, vágányáthelyezés, vonaljavítás, állomásátépítés, alagútépítés, vonalvillamosítás.
A projektek hatásait az adott célkitűzések szerint elemezték és értékelték. Az egyes projektek prioritási rangsorának megállapításához a projektek egyedi hatásvizsgálata mellett figyelembe vették a hálózati hatásukat és a projektek időbeni rendelkezésre állását is.
A célkitűzések és a keretfeltételek alapján az egyes intézkedésekből, projektekből tíz hálózati hatású szakaszt képeztek, melyek megvalósítási határidejét a 2013–2032-es időszakra vonatkozóan határozták meg.

Borítókép: https://infrastruktur.oebb.at/