A magyar falu programban néhány HÉV-épület is újjászületett a MÁV hálózatán.
A HÉV-épületeket majdnem mindenki ismeri Magyarországon, legfeljebb nem tudja, hogy így hívják őket. Hiszen magának a HÉV szónak a jelentése is több irányba fejlődött, ma leginkább a Budapest környékén működő elővárosi gyorsvasutakat hívjuk így, de ebben a cikkben visszanyúlunk a gyökerekhez, amikor a francia mintára megalkotott „helyi érdekű vasút” kifejezés gyakorlatilag a mellékvonalakat jelentette. A regionális vonalak ikonikus épülettípusa az 1890-es évek elején jelent meg, amikor a fővonali hálózatot kiegészítő HÉV-ek gombamód szaporodni kezdtek a Kárpát-medencében.
Azért volt szükség egységes épülettípusra, mert bár az új vonalak építését a helyi erők finanszírozták, az üzemvitelt általában a MÁV látta el, így fontos volt, hogy az állami társaság mindenhol ugyanazokkal a feltételekkel tudjon dolgozni. Az eleinte 8,5 x 11 méteres alapmodulú, emelettel és oldalszárnyakkal bővíthető épületekből egészen elképesztő darabszám készült: 1890 és 1920 között közel 1500 (!) különféle osztályú HÉV-épületet emeltek.
Bár ez a nagy építészeti projekt európai szinten megsüvegelendő teljesítmény volt a magyar vasút részéről, a történelem mégsem bánt kegyesen ezekkel a házakkal – és akkor finoman fogalmaztunk. Trianon miatt eleve egy csomó szinte azonnal más ország jogara alá került, plusz később a háborúban sok közülük el is pusztult. De az igazi rombolást az 1970-es évek – amúgy alapvetően jó szándékú – épületfelújítás-dömpingje hozta el: a kortársak 19. század-ellenessége, illetve a szocialista ipar minőségi és mennyiségi korlátai általában értelmezhetetlen, bénán modernkedő szörnyszülötteket faragtak az alapból szép és arányos épületekből. A hozzáállás az 1980-as években kezdett változni, ekkortól már nagyobb érzékkel nyúltak e házakhoz. (Lásd Sellye, Acsa-Erdőkürt, Szügy stb.!)
A MÁV az utóbbi 10 évben mutatott újra komolyabb érdeklődést a HÉV-épületek korhű helyreállítása iránt. Az esztergomi vasútvonal 2018-ban véget ért korszerűsítése során újult meg Solymár, Piliscsaba, Pilisvörösvár és Dorog HÉV felvételi épülete.
A külső-belső megújulás részeként ezeken a helyszíneken a komplett biztosítóberendezés is a házakba került, továbbá pénztár, vendéglátótér, váróterem is készült, az épületek környezetében pedig bőséges közúti fejlesztések is megvalósultak.
2021. óta pedig a magyar falu program keretében már kifejezetten mellékvonali HÉV-épületekre is sor került. Szany-Rábaszentandrás, Zichyújfalu, Okány, Biharnagybajom, Mernye, Nagykereki és Pocsaj-Esztár esetében szintén fontos cél volt az eredeti megjelenés helyreállítása, valamint a belső megújulás, de azért itt a pénzügyi mozgástér egészen más volt, mint egy elővárosi EU-s projektnél.
Ezért a felújítás nem volt műemlékvédelmi jellegű, a régi forma megidézése mellett nagy hangsúlyt kaptak az egyszerűen beszerezhető, járatos kortárs anyagok, szerkezetek.
Így a tetőt pl. cserepeslemezzel fedték, az ablakok fahatású műanyagszerkezetek lettek, illetve a környezetrendezés is az épület körüli járófelületek újraburkolására, valamint fedett kerékpártárolók létesítésére korlátozódott – persze nem, mintha ez a legtöbb mellékvonali állomáson ne lenne bőven elegendő. Érdemes kiemelni továbbá az egységes beltereket: mindenhol ugyanazok a burkolatok, bútorozás, utastájékoztatás készült.
Lehet, hogy az elkészült fejlesztések az elhanyagolt mellékvonali környezetben egészen furcsán hatnak, csakhogy bizony ez lenne 2023-ban a normális színvonal: nem a felújított állomások túlzók, hanem az őket összekötő vasútvonalak vannak nagyon elmaradva a kortól.
Nyitóképünket a mernyei felvételi épületről Feld Márton készítette.
