A tanúsítást gyakran többletteherként értelmezik a szereplők, ugyanakkor a vasút magas biztonsági és interoperabilitási követelményei indokolják a szükségszerűségét. Az egységes európai rendszerben ez alapfeltétele a határokon átnyúló közlekedésnek. Dégi Andrással a RailCert Hungary Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk.

Mik a legnagyobb kihívások ma a vasúti működés szabályozási rendszerében? Mik az európai, illetve a hazai sajátosságok, amelyeken elsősorban javítani, változtatni szükséges?

Az uniós vasúti szabályozási rendszer az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) felügyelete mellett folyamatosan fejlődik, reagálva az új technológiákra és a piaci visszajelzésekre. Egyértelmű nemzetközi trend, hogy a vasúti rendszerek egyre inkább egységes európai keretrendszerbe rendeződnek. Ennek részeként az Átjárhatósági Műszaki Előírások (TSI-k) folyamatosan bővülnek, miközben a nemzeti szabályozások szerepe fokozatosan csökken.

E folyamat következményeként vált indokolttá az OVSZ kivezetése is, mivel annak struktúrája és műszaki tartalma már nem volt összeegyeztethető a hatályos TSI követelményekkel. A Vasúti Műszaki Előírások célja ezzel szemben az volt, hogy az uniós szabályozással összhangban olyan hazai keretrendszert hozzanak létre, amely egyszerre biztosít megfelelést a nemzetközi elvárásoknak és kiszámítható működési környezetet a hazai piaci szereplők számára.

Ugyanakkor az is jól látható, hogy az uniós szabályozások kialakítása során jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok érdekérvényesítő képességében. Magyarország esetében több olyan jogi lehetőség is kihasználatlan maradt, amelyek érdemben támogathatták volna az iparági szereplők működését. Különösen szembetűnő, hogy azon TSI-k esetében, amelyek lehetőséget biztosítanak ún. „különleges esetek” alkalmazására, Magyarország egyetlen esetben sem élt ezzel az eszközzel, miközben több más tagállam igen.

Ennek következményeként hazai projektek egy része évek óta elhúzódik, illetve nem zárható le megfelelően. A jövőben elengedhetetlen az érdekérvényesítési képesség erősítése, valamint a rendelkezésre álló szabályozási eszközök tudatosabb alkalmazása. Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy ezek a kérdések egyre inkább a szakmai diskurzus részévé válnak.

Mit látnak a cégek? Vannak-e olyan visszatérő visszajelzések a vasútvállalatokról, szereplőktől, amik rámutatnak a hiányosságokra, fejlesztési irányokra?

A vasúti iparági szereplőktől érkező visszajelzések meglepően egységes képet mutatnak: nem egy-egy konkrét előírás jelenti a fő kihívást, hanem a szabályozási környezet működésének kiszámíthatósága. Ez a bizonytalanság közvetlen hatással van a projektek ütemezésére, növeli a kockázatokat, és többletköltségeket generál.

Az egyik leggyakrabban megfogalmazott probléma a megfelelő és időben történő információáramlás hiánya. Jelenleg korlátozottak azok a csatornák, amelyeken keresztül a piaci szereplők naprakész és értelmezhető információkhoz juthatnak a szabályozási változásokról. Több esetben a vállalatok csak utólag értesülnek egy-egy módosításról, vagy csupán a változás ténye válik ismertté, annak részletes tartalma és gyakorlati következményei nélkül.

A visszajelzések alapján egyértelmű igény mutatkozik arra, hogy a szabályozási változások ne pusztán publikálásra kerüljenek, hanem feldolgozott, rendszerezett formában jussanak el az érintettekhez. Különösen fontos lenne a szakmai szereplők korábbi bevonása a módosítási folyamatokba, mivel az utólagos értelmezés jelentős idő- és erőforrás-ráfordítást igényel.

További visszatérő probléma a Vasúti Műszaki Előírások (VME) verziókövetésének hiánya. Egy új verzió megjelenésekor gyakran nehéz egyértelműen azonosítani a konkrét változásokat, ami bizonytalanságot okoz az alkalmazás során. Ennek kezelésére indokolt lenne valamilyen strukturált változáskövetési mechanizmus bevezetése a külső felek számára is. Szintén nem egyértelműen szabályozott terület az átmeneti időszakok kérdése: a piaci szereplők sok esetben nem kapnak világos iránymutatást arra vonatkozóan, hogy egy módosított előírást mikortól kell alkalmazni, illetve rendelkezésre áll-e felkészülési idő.

Összességében a visszajelzések alapján a legfontosabb fejlesztési irányok a transzparencia növelése, a kommunikáció erősítése, valamint a szabályozási változások gyakorlati alkalmazhatóságának támogatása.

Hogyan látja a tanúsítás szerepét a vasút versenyképességének javításában? Vannak, akik úgy érzik, a tanúsítás csak növeli a vasúti szektorban az adminisztratív és anyagi terheket, további versenyhátrányt okozva ezzel a közúti közlekedéshez viszonyítva. Hogyan tudná összefoglalni a tanúsítás előnyeit és szükségességét?

A tanúsítás szerepét érdemes rendszerszinten értelmezni. Valóban létező piaci percepció, hogy a megfelelőségértékelési folyamatok növelik az adminisztratív és pénzügyi terheket, különösen a közúti közlekedéssel összevetve. Ugyanakkor a vasúti szektor sajátosságai – elsősorban a magas biztonsági követelmények és a nemzetközi átjárhatóság igénye – indokolttá teszik egy strukturált, egységes ellenőrzési és hitelesítési rendszer működését.

Az európai keretrendszerben, amelyet az Európai Vasúti Ügynökség koordinál, a tanúsítás alapvető eszköze annak, hogy a különböző tagállamok rendszerei műszaki és biztonsági szempontból összehangoltan működjenek. Enélkül a határokon átnyúló vasúti közlekedés lényegesen nagyobb kockázattal és bizonytalansággal járna.

Magyarországon a tanúsítási rendszer több mint egy évtizede működik, és ez idő alatt jelentős szemléletváltás ment végbe a piaci szereplők részéről. Míg kezdetben a folyamat sok esetben többletteherként jelent meg – idő- és költségoldalon egyaránt –, mára beépült a projektek tervezési és megvalósítási logikájába.

A tanúsítás egyik legfontosabb előnye, hogy csökkenti a későbbi kockázatokat. A műszaki megfelelőség korai, strukturált vizsgálata lehetővé teszi, hogy a potenciális hibák még a megvalósítás során, ne pedig az üzemeltetés fázisában kerüljenek felszínre. Ez összességében nem növeli, hanem optimalizálja a teljes életciklus-költségeket.

Szintén lényeges szempont, hogy a tanúsítás hozzájárul a hatósági döntéshozatal megalapozásához. A megfelelőségértékelő szervezetek által végzett munka egyfajta szakmai szűrőként és döntés-előkészítő mechanizmusként működik, amely növeli a folyamatok átláthatóságát és következetességét.

A versenyképesség szempontjából kiemelendő a nemzetközi piacra lépés támogatása is. Az egységes európai követelményeknek való megfelelés révén a tanúsított rendszerek és termékek könnyebben alkalmazhatók más tagállamokban, ami közvetlen üzleti előnyt jelenthet a hazai szereplők számára.

Végül fontos megemlíteni a bizalom kérdését. A tanúsítás – különösen állami és uniós forrásból megvalósuló projektek esetében – független visszaigazolást ad arra vonatkozóan, hogy a beruházás megfelel az előírt műszaki és minőségi követelményeknek. Ez nemcsak a beruházók és kivitelezők, hanem a finanszírozók és a szabályozó szervezetek számára is jelentős értéket képvisel.

Összességében a tanúsítás a biztonság, az interoperabilitás és a kiszámítható működés egyik alapvető eszköze. Megfelelő integráció mellett nem versenyhátrányt, hanem hosszú távú stabilitást és piaci lehetőségeket teremt.

Hogyan tudja hasznosítani a KTI szervezeti támogatásával működő Vasúti Műszaki Bizottságban a tanúsítás terén felhalmozott évtizedes tapasztalatokat?

A Vasúti Műszaki Bizottság munkájának egyik legnagyobb erőssége a résztvevők szakmai sokszínűsége: üzemeltetők, tervezők, hatósági szakemberek és gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnökök közösen alakítják a szabályozási környezetet.

Ebben a közegben a tanúsítói szemlélet egy fontos, rendszerszintű nézőpontot képvisel. A megfelelőségértékelési tevékenység során szerzett tapasztalataink révén nemcsak egyedi eseteket látunk, hanem átfogó képet kapunk a szabályozások gyakorlati alkalmazásáról is. Ez segít azonosítani az esetleges értelmezési bizonytalanságokat, illetve azokat a pontokat, ahol a szabályozás pontosítása indokolt.

Mivel a piaci szereplők széles körével dolgozunk együtt, rálátásunk van a különböző projektek során felmerülő visszatérő kihívásokra is. Ezeket a tapasztalatokat be tudjuk csatornázni a Vasúti Műszaki Előírások kidolgozásába, hozzájárulva ahhoz, hogy a szabályozás ne csak elméletben legyen megfelelő, hanem a gyakorlatban is alkalmazható.

Összességében a cél egy olyan szabályozási környezet kialakítása, amely egyszerre biztosítja a megfelelőséget és támogatja a projektek hatékony megvalósítását.

Az Ön megítélése szerint mennyiben vált korszerűbbé a vasúti műszaki szabályozás azáltal, hogy az OVSZ-t felváltották a vasúti műszaki előírások?

Az OVSZ kiváltásának alapvető célja a szabályozás korszerűsítése és az uniós megfelelés biztosítása volt. Az OVSZ szerkezete és tartalma már nem volt összeegyeztethető az Átjárhatósági Műszaki Előírásokkal (ÁME), ráadásul több ponton elavulttá vált, illetve párhuzamos követelményeket tartalmazott.

A Vasúti Műszaki Előírások (VME) bevezetése ebben az értelemben egyértelmű előrelépés: egy rugalmasabb, EU-konform, és gyorsabban frissíthető szabályozási keret jött létre, amely számos, korábban régóta fennálló problémát kezelt.

Ugyanakkor fontos látni, hogy egy új rendszer bevezetése természetesen együtt jár átmeneti kihívásokkal. A VME-k esetében is tapasztalhatók még értelmezési kérdések és finomhangolást igénylő területek, ami rövid távon bizonytalanságot okozhat a gyakorlati alkalmazás során.

Összességében azonban a változás iránya pozitív: a jelenlegi rendszer alkalmasabb arra, hogy a folyamatos felülvizsgálatok és a szakmai visszajelzések mentén egy stabil, korszerű és a gyakorlatban is jól működő szabályozási környezetté fejlődjön.

Milyen feladatok állnak a Vasúti Műszaki Bizottság NSV Albizottsága előtt?

A nagysebességű vasút területén Magyarország gyakorlatilag kiindulási helyzetben van: nincs érdemi üzemeltetési tapasztalat, és a kapcsolódó nemzeti szabályozási környezet sem alakult még ki. Emiatt az NSV Albizottság egyik alapvető feladata egy olyan keretrendszer megalkotása, amely az uniós előírásokra – elsősorban az Átjárhatósági Műszaki Előírásokra – és a nemzetközi tapasztalatokra épül.

A feladat komplexitását növeli, hogy a nagysebességű rendszerek esetében minden alrendszerre kiterjedő, szigorúan összehangolt követelményrendszert kell kialakítani. Ez nemcsak szabályozási kérdés, hanem a későbbi megvalósítás és üzemeltetés megalapozása is, ami magas szintű szakmai együttműködést igényel.

Az albizottság konkrét feladatai közé tartozik a nemzeti szabályozás kiegészítése, az uniós keretrendszerhez való illesztése, valamint olyan gyakorlati iránymutatások kidolgozása, amelyek a hazai adottságok mellett is alkalmazhatók. Stratégiai szempontból kiemelt szerepe van abban, hogy hidat képezzen az uniós követelmények és a hazai megvalósíthatóság között.

Mindezt egy olyan környezetben kell megvalósítani, ahol a meglévő infrastruktúra korlátai és a források szűkössége további kihívásokat jelentenek. Éppen ezért a szabályozás megalapozottsága és gyakorlati alkalmazhatósága kulcskérdés a jövőbeli fejlesztések szempontjából.

Nyitókép: HUNGRAIL